In memoriam Szabó Zoltán

Szabó Zoltán 1932. július 22-én született Budapesten. Gimnáziumi tanulmányait a Budapesti Piarista Gimnáziumban kezdte, de az iskola 1950-ben történt megszüntetése miatt érettségijét már az Eötvös József Gimnáziumban tette le. 1955-ben az ELTE TTK első geofizikus évfolyamának tagjaként diplomázott, geofizikusként.

A diploma megszerzése után az Eötvös Loránd Geofizikai Intézetben (ELGI) helyezkedett el, ami kisebb külföldi megszakításokkal ugyan, de egyetlen hazai munkahelye volt. 1956 júliusa és 1959 februárja között kínai kiküldetésben dolgozott, 1967 és 1971 között pedig a Nigériai Földtani Szolgálatnál vállalt munkát.

Az ELGI-ben elsősorban gravitációs mérések feldolgozásával és értelmezésével foglalkozott. 1960 és 1964 között az Eötvös-inga laboratórium munkatársa lett, ahol az exportra gyártott E-54 ingák beszabályozásában és hitelesítésében, valamint a torziós szálak előkészítésében vett részt. 1964-ben osztályvezető helyettessé nevezték ki a Gravitációs Osztályon, 1967-ben pedig osztályvezetővé az összevont Gravitációs és Földmágneses Osztályon. A nigériai kiküldetésből való hazatérés után a korábbi Obszervatóriumi Osztály és Geodéziai Gravimetriai Csoport összevonásával létrehozott Földfizikai Osztály vezetője lett. A Földfizikai Osztály gyűjtőpontja volt az ELGI obszervatóriumainak, laboratóriumainak és alaphálózatainak, valamint az itt összegyűlt adatok feldolgozásának, értelmezésének. A már létező Tihanyi Geofizikai Obszervatórium mellett Szabó Zoltán vezetése idején létesült a Mátyáshegyi Geodinamikai Állomás, a paleomágneses laboratórium, valamint egy új, abszolút gravitációs méréseken alapuló alaphálózat. Ebben az időszakban fejeződött be Magyarország regionális gravitációs felmérése, az 1980-as földmágneses hálózati felmérés, elkészült az országos gravitációs adatbank, valamint az ország 1:500.000 méretarányú földmágneses anomália térképe és 1:100.00 és 1:500.000 méretarányú Bouguer anomália térképei. A teljesség igénye nélkül, Zoli foglalkozott ezeken kívül a tektonikai értelmezéseket elősegítő gravitációs lineamens térképek összeállításával, változó sűrűséggel számolt Bouguer térképek, valamint ezek szűrt változatainak megrajzolásával, medencehatással korrigált, gravitációs adatokra alapozott Moho térképek szerkesztésével, valamint Magyarország földrengés veszélyeztetettségének vizsgálatával. Zoli megszervezte és irányította a Paksi Atomerőmű létesítését megalapozó szeizmotektonikai kutatásokat és – már nyugdíjasként – részt vett a Bátaapáti radioaktív hulladéktároló megépítését megalapozó földmágneses mérések értelmezésében.

Nyugdíjas éveiben is rendkívül aktív maradt! Visszalátogatott karrierje kezdetéhez, amikor még az Eötvös-ingák precíziós világában élt és dolgozhatott. De ekkor már nem elsősorban az inga varázslatos működése, hanem a megalkotójának életrajza, fizikusi ars poetica-ja, és emberi vonásai érdekelték. Bízvást állíthatjuk, hogy Eötvös volt az az ember, akit Zoli a szakmai példaképének, és évtizedeken keresztül inspirálójának tekintett. Fáradhatatlanul gyűjtötte, és gyermeki odaadással örült minden emléknek, újságkivágásnak, legendának, publikációnak, ami, ha távolról is, de Eötvöshöz kapcsolódott. Elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy Eötvösről Budapesten egész alakos szobor készülhetett, aminek rendszeres megkoszorúzását a Gesztenyés kertben Zoli véletlenül sem hagyta volna ki. Gyűjtéseit és ismereteit örömmel osztotta meg úgy a szakmai körökkel, mint népszerű formában a nagyközönséggel is. Ennek egyik meghatározó bizonyítéka az Eötvös Loránd Emlékgyűjtemény, amely az eötvösi írott és tárgyi emlékeket, ezek közül is legfőképpen Eötvös korhűvé varázsolt mérőeszközeit mutatta be, az ELGI Columbus utcai székházában. A gyűjtemény szakmai anyagának összeállítását és rendszerezését Zoli végezte, és Ő vigyázta szakértelmével az eszközök korhű rekonstruálását is. A múzeum – a Columbus utcai székház kényszerű költözése miatt – jelenleg, megújult formában a Magyar Állami Földtani Intézet számára készült székházban vár újbóli megnyitására. Az előkészületeket Zoli szerencsére még láthatta, de a megnyitást sajnos már nem élhette meg.

A gyűjtemény kitüntetett helyére került a súlyos és tehetetlen tömeg ekvivalenciájának igazolására végzett kísérletek leírását és eredményeit tartalmazó, Eötvös által írt, kalandos körülmények között fennmaradt eredeti kézirat is, amelyet, Zoli nagy örömére, az UNESCO 2015-ben kulturális világörökségnek nyilvánított. A dokumentum az Eötvös Loránd Geofizikai Alapítvány gondozásában (amelynek alapítója és első elnöke Szabó Zoltán volt) magyar és angol nyelven könyv formájában is megjelent, „Az Eötvös kísérlet – történelmi keretben” címen. A könyv előszavát, amely a kísérletek jelentőségét fizikatörténeti köntösbe ágyazza, természetesen Zoli készítette. Nem vitás, az előszó olyan lett, amely a könyvet a fizika iránt kevésbé érdeklődő olvasó számára is érdekfeszítő olvasmánnyá teszi.

Zoli Eötvöst tekintette példaképének. És, bár Eötvöst személyesen természetesen nem ismerhettük, de a leírások alapján Zoli két vonásában biztosan hasonlított is rá. A munkáját szenvedélyesen és örömmel végezte, és a szenvedélyében került mindenféle külsőséget. És még egy fontos közös vonás. Tekintélyt soha nem követelt, személyiségével mégis mindenki szemében kivívta a mérhetetlen megbecsülést.

Többségünk kollégaként ismerte meg Őt, búcsúzni, mégis már barátként búcsúzunk tőle. Mi mással is tehetnénk, mint egy olyan eötvösi idézettel, ami Zoli karrierjére is pontosan illeszthető:

„Az igazi természettudós (...) örömet talál magában a kutatásban s azokban az eredményekben, melyeket az emberiség anyagi jólétének előmozdítására értékesít.” (Eötvös L.)

Nyugodjon békében!